A bankbetét mellett egyre inkább a befektetési alapok válnak ismert és elterjedt befektetési termékké. Akkor jó egy termék, ha átlátható: tudjuk mekkora kockázatért milyen hozamra számíthatunk. Az alapoknál sajnos az a gyakori, hogy ezt nem tudjuk jól meghatározni. A kockázati szint úgy változik, hogy nem is tudunk róla, a veszteség pedig sokkal nagyobb is lehet, mint azt gondolnánk. A 2008-as válság során sok befektetési alapnál el lehetett veszteni a befektetett tőkének akár a felét is!
Az alapkezelő dönt
A befektetési alapokat olyan alapkezelő irányítja, aki több alapot is kezel egyszerre és elég nagy a döntési szabadsága, hogy az egyes befektetésekből mennyit, mikor és hova irányít át. Ez csak azért lehet elgondolkoztató, mert az alap befektetési jegyéből vásárló befektető és az alapkezelő érdeke így eltérhet egymástól: látszólag mind a ketten a nagyobb hozamban érdekeltek, azonban az alapkezelőnek több alapot kell a jó gazda gondosságával irányítania és így az ő érdeke elsősorban az, hogy egyik rá bízott alap se legyen kirívóan gyenge.
Vagyis elsősorban abban érdekelt, hogy közlekedőedények elve szerint úgy csoportosítson át éppen jónak tűnő termékeket egyik alapból a másikba, hogy egyik alap se legyen kirívóan gyenge teljesítményű. Erre van lehetősége, hiszen az alapok többségében ehhez meg van a kellő mozgástér (állampapírt, kötvényt, esetenként részvényeket vagy más terméket szinte bármikor be lehet tenni a legtöbb alapba).
Tehát ez az egyik oka az alapok viszonylagosan kiegyensúlyozott teljesítményének. Alig van kiugró teljesítményt mutató alap.
Elég gyenge a teljesítményük
Megnéztem a BAMOSZ oldalán az alapok teljesítményét (az 1 éves hozamot vettem alapul) és azt tapasztaltam, hogy az összes alap 39%-a veszteséges és a nyereségesek közül 19% 1-2%-nál nagyobb hozamot nem volt képes elérni. Ez azért elég gyenge teljesítmény.
Ha egy kicsit belemegyünk a részletekbe, akkor azt látjuk, hogy a pénzpiaci alapok és kötvény alapok képesek még valamennyire nyereséges teljesítményre, itt csak mutatóba vannak veszteségesek (nem is értem, hogy hogyan, ehhez már valóban el kell szúrni valamit vagy magas költségekkel kell dolgozni).
Számomra nem meglepő módon a tőkevédett alapoknál csak 28% volt képes érdemi (5% feletti) nyereségre és 41%-uk nulla körüli teljesítményt nyújtott.
A részvény alapok teljesítményét az átlagos képességű háziasszony könnyedén meghaladhatja, hiszen 56%-uk egyértelmű és gyakran jelentős veszteséget mutat. 15% pedig inkább a nulla teljesítménynél tart, így csoda számba mennek a valóban és tartósan nyereséges részvény alapok.
Magasak a költségek
Az alapok teljesítményét érezhetően lerontja a vagyonkezelői jutalék, amelynek mértéke általában eléri a 2%-ot. Erről az ügyfél természetesen semmit sem tud, a befektetési alap vásárlásakor semmilyen költséget sem számítanak fel. A vagyonkezelés pedig nincs ingyen, ennek díját a nyereségből vonják le.
A díjstruktúra további figyelemre méltó elemét azonban már a bankok teszik zsebre, amikor el szeretnénk vinni a pénzünket. Érdemes előzetesen megnézni, hogy a készpénz felvétel vagy bankon kívüli utalás milyen költséggel jár. Elég gyakoriak a magas minimális költségek, átutalási díjak.
Összefoglalva
Az, aki megfelelő befektetési terméket keres egyáltalán nincs könnyű helyzetben, hiszen az állampapíron, bankbetéten kívül szinte csak a befektetési alapok szerepelnek a palettán. Vannak olyan termékek, amelyeket az átlagos ügyfél nem keres, mert nem ismer és tart tőle. Ilyenek a vállalati kötvények, amelyek az állampapírnál kissé kockázatosabbak, de a hozamuk is magasabb. Továbbá sok külföldi termék is létezik, amelyhez nyelvtudás és pénzügyi ismeretek kellenének.
Kérje tanácsadó segítségét:
dr.Tatár Attila
info@bankweb.hu
0620/462-8850. és 1/239-0370.
