Ki ne gondolta volna már végig, hogy mekkora vagyonnál dőlhetne hátra, mekkora az az összeg, ami után akár fel is hagyhatna a pénzkereséssel. Mindez persze igen szubjektív, az sem mindegy, hogy mi a vagyon “ára”…
Mekkora legyen a vagyon?
És mennyit szeretnénk egy évben költeni? Milyen életszínvonalat tervezzünk magunknak? Látható, hogy nincs egy út, több válasz is adható a címben feltett kérdésre.
Ha a legegyszerűbb számítással kezdjük, akkor gondolkodhatnánk, hogy 1 milliárd forint biztosan elég, ennyi pénzből kamatjövedelem nélkül is hatvan évig 16,7 millió forintot költhetünk évente (Forrás: Figyelőnet), ami bizonyára még az időszak legvégén is kényelmes költést tesz lehetővé. Azért az okos milliárdos fialtatja is a pénzét, hiszen évi 5 százalékos inflációval számolva a 16,7 millió forint hatvan év múlva, csak 940 ezer mai forintnak felel meg. Ebből is ki lehet jönni, de azért ez már nem olyan bőséges.
Ha örök időkre 5 százalékkal (vagyis a feltételezett pénzromlásnak megfelelő kamattal) kamatoztatjuk az egymilliárd forintot, akkor még a vagyonunkhoz sem kell hozzányúlni. Minden évben 50 millió forinttal gazdálkodhatunk anélkül, hogy a tőkéhez hozzányúltunk volna, ez bizony bőséges megélhetés. Egymilliárd forintot azonban kevesen halmoznak fel, ez már az a nagyságrend, amit csak vállalkozással lehet elérni, bérből, még igen magas bérből is nehéz összekuporgatni. Az én véleményem szerint nagy luxus 1 milliárd forintot ilyen módon felhasználni, ennél sokkal nagyobb hozamot is ki lehet ekkora összegből hozni!
Ha egy nagyságrenddel lejjebb lépünk, és százmillió forintból indulunk ki, akkor azt fogjuk látni, hogy ez bizony már nem feltétlenül elegendő. Tételezzük fel, hogy 20 éves pályakezdőnk tíz év munkával elérhetőnek tartja ezt az összeget, vagyis tervei szerint harmincévesen vonulna vissza a százmilliójával. Kamat nélkül így évente kétmillió forintot élhetne fel, ez havi kétszázezer forintnál is kisebb költést enged, ami a későbbi években, az inflációtól sújtva, már igen kicsi összeg lesz.
Ha nem mond le a hozam lehetőségéről, berakja állampapírba, vagy a bankba a pénzét, akkor 5 százalékos kamatot feltételezve évi 5 millió forintból élhet. Ez – ha valóban csak a kamatot éli fel – havi 417 ezer forint, ami eleinte magas életszínvonalhoz elegendő, ám ötven év múlva (továbbra is 5 százalékos inflációt feltételezve) a hajdani 417 ezer forint már csak akkora havi büdzsé, mint ha ma valaki havi 38 ezer forintból akarna megélni.
A tőkét is felélhetjük
Miért kellene azonban ragaszkodnunk a tőke megtartásához, azt is fel lehet élni, illetve miért kellene mindig ugyanakkora nominális összeget elkölteni, költsünk az elején kevesebbet, majd az egyre több év inflációjával sújtott időszak után egyre többet. Így a százmillió forint jó eséllyel magasabb életszínvonalra is elegendő ötven évre. Ami pedig ezt biztosítja, az a reálhozam: de ami ezt mégis veszélyezteti, az a kamatadó, illetve az árfolyam-nyereségadó. Jelenleg a leghosszabb futamidejű állampapírok (ez ugye biztonságos befektetés) évi 8 százalékos hozamot ígérnek. Ha 5 százalék a hosszú távú magyar inflációs szint (remélhetőleg ennél alacsonyabb lesz), akkor ez legalább 3 százalékos reálhozam. Vagyis a pénzünk többet fial, mint amennyit romlik. Talán pesszimistábban nézve a számokon lehetne változtatni, de egy megközelítésnek ez nem rossz.
Ha 8 százalékot hoz évente a megtakarításunk és az éves kiadásainkat csak 5 százalékkal kell az infláció miatt növelni, akkor az induló százmillió forintból évi 3,7 millió forintos reálértékű kiadás finanszírozható. Vagyis ötven éven át költhetünk havi 300 ezer forintot úgy, hogy ezt a kezdő kiadást az inflációval mindig megnöveljük. Ha azonban figyelembe vesszünk egy 20%-os kamatadót (jelenleg 16%, de legyünk pesszimisták), akkor megint változik a képlet: így a pénzünket már nem 8 százalékon, hanem csak nettó 6,4 százalékon fialtatjuk, s ebből bizony csak a mai 2,7 millió forintos éves költség finanszírozható, vagyis nem sokkal több mint havi 200 ezer forint.
De miből lesz befektetésünk?
A rendszeres megtakarítás, és a megtakarított pénz fegyelmezett befektetése csodákra képes. Ha valaki képes havi 100 ezer forintot minden hónapban megtakarítani és talál egy olyan befektetési portfóliót, ami havi 10 százalékos hozamot hoz, akkor 25 év alatt eléri a százmilliós vagyont. De aki 200 ezer forintos havi új megtakarítást vállal, és ezt fekteti be, annak 19 év is elegendő lenne. Azért valljuk be, hogy alkalmazotti jövedelemből ez keveseknek járható út, a többség inkább vállalkozásból képes ilyen vagyont előteremteni vagy magasabb hozam elérése érdekében nagyobb kockázatot vállal.
Ki tudja kiszámítani?
Nem szeretnék sokat foglalkozni azzal, hogy nem tudjuk megmondani előre, hogy mennyi időnk is van /lesz és mekkora megtakarításra lenne szükségünk a fenti logika szerinti megélhetés biztosításához. De azt azért meg szeretném jegyezni, hogy vannak más megoldások is a megélhetési biztonság eléréséhez: ilyen lehet sok ember esetében az életjáradék, ha valaki kevés jövedelemmel, de értékes ingatlannal rendelkezik.
Sokan szeretik a biztosításokat – én mondjuk nem annyira, de ezt a lehetőséget is meg kell említenem.
A gyakorlatiasan gondolkozó emberek számára ez a kérdés nem is annyira fontos, hiszen aki képes vagyon létrehozására, nagyobb pénzmennyiség előteremtésére, az általában nem sakkozgatja, hogy menyi is az elegendő. A gyerekeinkre és hozzátartozóinkra gondolva tesszük, amihez értünk és sok pénzt igyekszünk megkeresni.
A pénzkeresetnek van olyan kellemes módja is, amikor már a pénz dolgozik helyettünk, ennek a lehetőségére vonatkoztak a fenti számpéldák. De akit érdekel, az olvassa el, hogy miből is lehet passzív jövedelmet elérni?
Nem győzőm hangsúlyozni, hogy ilyen volumenű pénz kezelése, befektetése kapcsán nem fogjuk megúszni, hogy megtanuljuk a pénzügyek intézését! Erre időt kell szánni és folyamatosan haladva megtanulni, hogy mire is vagyunk a pénzünkkel közösen képesek. 
Kérje segítségemet a vagyonépítési programjának elindításához:
dr.Tatár Attila
E-mail cím: info@bankweb.hu
Telefonszám: 20/462-88-50, 1/239-0370
Iroda: 1139 Budapest, Pap K. u.18/b.
dr.Tatár Attila
